Suzuki BoosterJet motorok – Van-e okunk a félelemre?

A Suzuki gépjármű vásárlók egy része elbizonytalanodik, ha egy kisebb hengerűrtartalmú, ám erős, turbós benzines motorral felszerelt Suzuki modell megvásárlásáról kell dönteni, mert általában attól félnek, hogy azok nem elég tartósak. Vajon van alapja a félelmüknek?

Nos először is le kell szögezni, hogy a Suzuki gyáraiból ma kiguruló turbós benzineseket kivétel nélkül kifejezetten feltöltős üzemre tervezték. Vagyis nem úgy születtek meg, hogy a mérnökök egy már futó konstrukcióra építettek rá egy feltöltőt.



A turbó feltöltő úgy növeli meg a jármű teljesítményét, hogy az azonos fordulatszámon elérhető forgatónyomatékot megemeli. Ez maga után vonja azt is, hogy jelentősen megnő a motor szerkezeti elemeinek terhelése is.



A szívó változatokban a teljes forgattyús mechanizmusnak a szokásosnál jóval többet kell elviselnie, így erre fel kell készíteni a motorblokkot, a hűtőrendszert, a teljes erőátvitelt és a vezérlést is.

Az olyan nagy sorozatok esetén, amilyeneket a Suzuki gyárt, eleve turbós motorkonstrukciót terveznek.

A Boosterjet benzinmotorokat (pl. az 1,0 literes, 111 lóerős három hengeres és az 1,4 literes 140 lóerős 4 hengeres) már eleve úgy tervezték, hogy a megnövekedett igénybevétel miatt ne legyenek túlsúlyosak, s mindez a Suzuki anyag- és gyártástechnológiai szakértelemnek köszönhető.

A Boosterjet motorok mind csupa könnyűfém szerkezetűek, közvetlen befecskendezéssel rendelkeznek, változó vezérlésűek, súrlódási veszteségeiket a különleges felületkezelések csökkentik, a teherviselő alkatrészeket úgy erősítették meg, hogy a tömegük ezzel párhuzamosan ne nőjön.

A benzinmotorok tervezésekor általában az alapvető motorhasználati szokásokat illik figyelembe venni. A mai forgalomban a maximális teljesítményre (és forgatónyomatékra) a motorok teljes élettartama alatt legfeljebb az üzemidő öt-tíz százalékában van szükség – például előzésekkor, vontatáskor vagy végsebességközeli autópályás menetekben. Így belátható, hogy az átlagos vezetők úgy „viszik mindenhová magukkal” a nagy teljesítményt, mint egy olyan lehetőséget, amit csak nagyon ritkán használnak ki.

A biztonság kétségkívül kellemes érzés, de gazdaságossági és környezetvédelmi szempontból felesleges emiatt nagyobb hengerűrtartalmú, rosszabb fajlagos fogyasztású és nehezebb motorokat használni!

A turbó néhány százalékkal képes javítani a hatásfokot, ezáltal csökkenhet a fogyasztás, de ha kihasználjuk a teljesítménynövelő képességeit, nagyságrendileg hasonló üzemanyag-felhasználásra kell számítanunk, mint egy hasonló teljesítményű, de nagyobb hengerűrtartalmú szívómotornál.



Akkor miért is gyártanak turbós motorokat az autógyárak? Például azért, mert a kisebb és könnyebb motorok már gyártásuk során is kevésbé szennyeznek, emellett könnyebb, takarékosabb és tisztább lehet az autó is, amit hajtanak, ugyanakkor a legnagyobb előnyük, hogy úgy viselkednek, mintha két különböző motor lenne egybeépítve.



Ha normál üzemben használjuk ezeket, és nem használjuk ki a teljesítményüket, jelentősen érvényesül a feltöltés hatásfokjavító hatása, azaz takarékosak, ám ha nagy teljesítmény kell, elég a gázra rátaposni, és máris ott az erő, anélkül, hogy a motor feleslegesen lenne nagyobb.

Amíg a nagyobb szívómotorok hengerűrtartalmuk és eleve nagyobb méretük miatt hordozzák a nagy teljesítmény leadásának lehetőségét, addig a kis turbósok a turbó formájában teszik meg ezt, annak minden hatásfokemelő, rugalmasságjavító előnyével együtt!

Kell-e tehát félni a turbós benzinmotoroktól?

A válasz egyértelműen: NEM. A feltöltő kenését és hűtését a Suzuki is úgy oldotta meg, hogy a normál használatban a szerkezet a motor teljes élettartamát kiszolgálja, külön karbantartást pedig egyáltalán nem igényel!

Az egyre szigorodó emissziós előírások, a fogyasztáscsökkentés igénye és a biztonsági, kényelmi felszerelések sokasodása miatt egyre nehezebbé váló autókban egyre több turbós motor tűnik fel, így meg kell szoknunk, hogy a feltöltő ugyanolyan alkatrésszé válik, mint például egy indítómotor.
Forrás: Suzuki Global